A fonyódi Kripta Villa – Az örök szerelem háza

“Szerelem – végtelen folyó”*

 

Nászágy szobor Fonyód
A Balaton-felvidéki vörös homokkőből készült nyoszolyán örök nyugalomban pihen egy férfi és női alak életnagyságú szobra.

A halhatatlan és soha el nem múló, végtelen szerelmek definíciója számomra, még akkor is, ha a Balaton egy hatalmas állóvíz. Egy tó.., s nem sodró lendületű folyó.

Szerelem – végtelen folyó….. Leginkább ez jutott eszembe a fonyódi Kripta Villa tetején, amikor végignéztem az előttem elterülő horizonton. Azt mondják, innét a legszebb a kilátás a Balatonra.

A fonyódi Kripta Villa – Az örök szerelem háza

Az Örök szerelem házaként emlegett Kripta Villa a Sipos-hegy gyöngyszeme.

Abrudbányay-Rédiger Ödön építtette szerelme, Magdus emlékére, aki az esküvőjük előtt 2 héttel halt meg, nagyon fiatalon. Ödön kolozsvári patikus volt, de igazi polihisztor: még verseket és színdarabokat is írt. Igazi kultúrember volt.

Az alagsorban, amit kriptának szánt, faragtatott kőből egy nászágyat, az el nem hált szerelem emlékére, a meg nem valósult nász emlékezetére…. A házat ezért is hívják Kripta Villának.

A kőbe foglalt örök szerelem

Ottjártamkor utánajártam történetüknek: Magdus és Ödön az 1910-es években ismerkedtek meg egymással. Szerelmüket házassággal szerették volna megpecsételni, ám Magdus beteg lett, s az esküvő előtti napokban váratlanul elhunyt. Ödön soha nem dolgozta fel elvesztésének hiányát és soha nem felejtette el kedvesét. Később ugyan megházasodott és családja lett, de lelke és szíve mélyén Magdushoz tartozott. Az 1930-as évek végén úgy döntött, hogy a fonyódi Sipos-hegyen egy villát épít kedvese emlékének. A fáma úgy szól, hogy amikor a férfi meglátta a gyönyörű fonyódi panorámát, egyből szerelme jutott eszébe, és itt állított neki emléket. A hely hasonlított egy számára kedves, Capri-szigeteki helyszínre.

A Balaton fölé megépítette a mediterrán épületekhez hasonló oszlopos, erkélyes, lapos tetejű házát. Alagsorában található a kripta, amelynek középpontjában a vöröskőből faragott nászágy áll. A szobát Magdus eredeti tárgyaival rendezte be.

A megépíttetett házba Dr. Abrudbányay-Rédiger Ödön beköltöztette az egész családját úgy, hogy az alagsorban az „el nem hált” szerelem emlékére egy, a Magdussal közös nászszobát alakíttatott ki, miközben a felső szinteken a családja lakott. Az eredeti terve az volt, hogy Magdus hamvait idehozatja Erdélyből, s azok itt kerülnek majd elhelyezésre. Tervei szerint családja temetkezési helye is itt lett volna úgy, hogy a nászágy alatti kriptában Magdus és Ő maga nyugodott volna.

Magdus hamvai azonban nem érkezhettek meg Kolozsvárról, mert a háború közbeszólt. A frontvonalak átrajzolása miatt Erdélyt újra Romániához csatolták, s 1949-ben a magyarországi államosítások miatt ki is költöztették a családot a házból.

Ödön a későbbiekben Pécsett élt a családjával, s ott is van eltemetve. 1955-ben halt meg. Abban az időben ez az épület már állami tulajdon volt. Ide már nem tudott sem Ő, sem a családja temetkezni.

Az eredeti elképzelése az volt, hogy egy balatoni művészeti-irodalmi tárat nyit meg itt, s az épületet a későbbiekben a magyar államra hagyja majd. Sajnos ez az álma sem valósult meg. Egyfelől 1955-ben meghalt, másfelől államosították a villát, s önkormányzati bérlakás lett belőle.

„A ház alagsorában most is álmodik Ödön és Magdus, tanúskodva egy ritka, de mégis előforduló mély és tartós szerelemről, amely a síron túlmutat és habár a házastársi eskü nem hangozhatott el, a férfi szívében ez mégis örök érvényűvé vált.” – olvasom az ismertetőkben.

Ahogyan Salvador Dalí egy középkori kastélyt vásárolt és újított fel élete nagy szerelmének, a nála 10 évvel idősebb, orosz származású Galának, aki a felesége volt, úgy a történelem során számos építészeti remek született a nagy szerelem és a halhatatlanság emlékére.

Eszembe jut a Tádzs Mahal, melyet Sáh Dzsahán mogul sah épített 1632 és 1647 között az 1631-ben gyermekszülésben elhunyt felesége, Mumtáz Mahal emlékére, akit itt is helyeztek el örök nyugalomra.

Az indiai Agrában, a Jamuna folyó partján található muszlim mauzóleum neve perzsa nyelven: „Paloták koronája”. Az épületkomplexum – melynek része a fehér márvány síremlék is – 1983-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára, mint kulturális helyszín.

„Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán”. – írta róla Rabindranáth Tagore.

A „Székesfehérvári Tádzs-Mahal”-ként emlegetett Bory-várunk is az örök szerelem szimbólumaként vált ismertté Európa-szerte. A különleges épületcsoportot az 1879. és 1959. között élt Bory Jenő székesfehérvári építész, szobrász- és festőművész nagyrészt maga építette és díszítette évtizedeken át, emléket állítva az örök szerelemnek és művészi álmainak.

Bory a várat 1923-ban kezdte építeni, és élete végéig dolgozott rajta. Az épület nemcsak a Bory család otthona volt, hanem óriási műterem is az építész és felesége, Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész alkotásai számára. Ma az épületegyüttes csaknem egésze múzeumként látogatható, de a Bory-leszármazottak egy része még mindig itt él, a falai között.

A kőbe zárt örök szerelmeken nem fog az idő múlása, s talán örök időkre emléket állítanak a legendás szerelmekről, az utókor számára.

Ezen a misztikus helyen, a Kripta Villában minden nagyon éteri és finom. Az épületben kávézó üzemel, s kiállításoknak ad otthont. A legtetejéről – egy különlegesen finom ital és sütemény kíséretében – a Balaton selymes vizét nézve elmereng az ember az örökkévalóságon, illetve a szerelem örökkévalóságán. Ödön és Magdus szobra is ezt jelképezi: a szerelem örök, s nem múlik el. A kőből épült nászágyon fekvő pár egymást kezét fogja most már az örök időkig….

Ahogyan távolodom a háztól-, elgondolkodom. Vajon mihez kell nagyobb erő? Elengedni valakit, vagy egész életünkben megtartani, magunkban hordozni…? A hiányát érezni, az emlékét őrizni? Nem szűnni meg szeretni, s gondolni rá…..

Elgondolkodtat, hogy Abrudbányay-Rédiger Ödön későbbi feleségének mekkora erő kellett mindehhez, hogy elviselje: férje örök szerelme a „meghalt nő”, akinek emléket is állít örök időkre, s haláláig Őt szereti… Hogy Ő, mint feleség mindig „csak” a második…., Vajon miféle alázat kell ehhez, s miféle földöntúli erő, szeretet és tisztelet…., miféle igazi bölcsesség és miféle igazi szeretet/szerelem….? Hiúság-mentesen, a másik ember maximális elfogadása testestől-lelkestől, mindenestől. Emlékekkel, beégett-, soha el nem múló szerelmekkel együtt. Jobban szeretni a másikat, mint saját magunkat. Alázatosan…. és tisztelettel….


A szintén fiatalon, tragikus hirtelenséggel Fonyódon elhunyt egykori szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea mellszobra is itt kapott helyet, a villa udvarán. Hátat fordít a Balatonnak, nem a tavat szemléli hófehér szemeivel. Bennünket, betérőket „üdvözöl” a kertben, a balatoni város legmisztikusabb helyén.  A szobor készítője Túri-Török Tibor keszthelyi szobrászművész.

Az egykori fonyódi gimnazistalány, Molnár Csilla Andrea nyughelye a kaposvári temetőben van.

Gál Sándor:  Szerelem végtelen folyó

szerelem végtelen folyó hajad a szélben a szél
árnyékában az árnyékod hűvösében a dombjaim
az utaim a testedből kinőtt faágak az
ágak lombja rajtuk ringató érés a hajnal
bíborában növekvő reggel a tengerek felett
öbleid gyönyörű kikötők fűz és éger
fehér nyírfák hajladozása szerelem
végtelen folyó fűvel behintett partjaid
hónaljad bársonya öled madárfészke
tél és nyár halál és újjászületés hullámok
hullámok ringása az égre dobott csendben
sós patakok forrása kinyílt pórusok mélyén
s a végső remegés büszke emelkedések
és a harangok mikor újra megkondulnak
(1937)

A vers érdekessége, hogy 1937-ben született, amikor Abrudbányay-Rédiger Ödön a Kripta Villa építésébe belekezdhetett…..


*A poszt Jusztinger Brigitta vendégbejegyzése